csajozos -- 321 - 340 --
Nem az az igazi barát, ki ha nevetsz veled nevet, hanem az, aki ha sírsz, letörli fájó könnyedet.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng, a ligetben ha néma csönd borul rám, téged köszönt.
Annyi ember él a földön. De végül minden egyvalakitől függ. És tudom, hogy ebben a tökéletlen világban van valami szépség amit csakis én láthatok.
Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod. Helyébe más jön, de őt szeretni már úgysem fogod.
Reggel mikor felébredtem, a nap fénye érintette arcomat. Olyan érzés volt mintha simogató kezed éreztem volna arcomon.
Amit nekem adtál, azt én elfogadtam, és hittem benned, pedig nem is tudtam, hogy hitem örökre megmarad. ...semmim sincs... csak Te vagy...
Elmúlt, mint száz más pillanat, s mi tudjuk, hogy mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik, s nem szavak"
Megszeretni valakit egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés!
Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni, szerelmes szívemet szívedhez szegezni, szólj hát szívemnek szerelme, szabad-e szeretni?
Amit irántad érzek szavakkal nem tudom kifejezni, mert a magyar nyelv nem tartalmaz annyi jót és szépet! SZERETLEK
Ha tudnád hányszor gondolok rád, s hányszor töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik szememre érted, s mindez azért van, mert SZERETLEK TÉGED!
Rég lappang egy gondolat a fejemben, aprócska dobbanás itt benn a szívemben. Mondani nehéz mégis megteszem, mert érezned kell: nagyon szeretlek!
„Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!”
Építs a nap alatt jégből szobrokat! Megtudod mennyit ad a fájó, múló pillanat.
Mikor Rád gondolok megremeg a lelkem. Ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, én tudom egyedül MENNYIRE HIÁNYZOL!
Szeretni nem lehet se kevésbé se jobban én végtelenül szeretlek.
Az én szerelmem kedves este-reggel. És gyönyörű csodákkal álmodik. Szilárdan összeforr az énekemmel. Hűség a tárgya & nem változik. (Shakespeare)
Halld a szívem fájdalmát ami átjárja lelkem bánatát.
Sokáig kerestem vajon mi lehet az életem értelme, most végre...Megtaláltalak!
A csókot nem megmagyarázni, hanem megismételni kell!
321-340
